Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, egy kicsit vissza kell repülnünk az időben. Egy apró Vas Vármegyei faluban van a szülői házunk. Ez egy tényleg kicsi település, mindenki ismer mindenkit. Egészen más világ, szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen környezetben nőttem fel. Falun az emberek életének része a kézművesség és az, hogy mindent kézzel készítenek el, javítanak meg. Nagyon kedves emlékek fűznek Ibolya néni kézműves foglalkozásaihoz, amiken édesanyámmal vettem részt. Rengeteg féle technikát próbálhattunk ki. Sok alkotás a mai napig megvan még. Gyűjtöttünk terméseket és állatfigurákat készítettünk belőle, volt üvegfestés, dekupázs technika gyönyörű szalvétákkal, csináltunk szélcsengőt, öntöttünk gipszformákat. Az általános iskolában is sokat kézműveskedtünk technika órán. Tanultunk varrni, hímezni, kipróbáltuk a fafaragást, szövést. Biztos vagyok benne, hogy ezek mind apró részletei és lépései annak a folyamatnak, ami nap, mint nap zajlódik bennem.
Gyermekvállalás előtt szállodaiparban dolgoztam, már az első munkahelyem is vendéglátáshoz volt köthető. Kitartással, alázattal és türelemmel kitapostam magam előtt az utat. Voltam pultos, pincér, az étterem igazgató asszisztense, aztán marketing asszisztens lettem. Ez utóbbi munkakör volt a kedvencem. Igazi pörgős, kreatív munka volt. Megadatott a lehetőség, hogy profikkal dolgozhattam együtt, akiktől nagyon sokat tanultam. Az ELTE-n szereztem diplomát szociológia szakon… és még ekkor is egészen más elképzeléseim voltak arról, hogy ‘mi leszek majd, amikor nagy leszek.
A találkozásom a fonalgrafikával teljesen véletlenszerű volt. Elsőszülött kisfiam szobájába szerettem volna saját kezűleg készíteni a fali dekorációt, Pinteresten jött velem szembe ez a technika. Nagyon megtetszett, ahogy a gyönyörű falapon a szegek és a fonalak segítségével kirajzolódik a minta. Igazán különleges ez az összhatás és azt hiszem ez az, ami elvarázsolt…
A következő blogposztban elmesélem Neked, hogy hogyan született meg a kézműves vállalkozásom.
Tarts velem!
